Az országos oktatásirányítás egyik törekvése, hogy gyermekeinket minél korábban a szakmák, foglalkozások, hivatások közelébe terelgessük. Ebből a célból a tavalyi tanévtől kezdődően minden évben minden iskola kap egy „Pályaorientációs napot”. Ezt a napot továbbtanulási lehetőségek, szakmák, foglalkozások bemutatásával tölthetik meg az intézmények.

A mi iskolánkban 6 évestől a 19 éves tanulóig tagozatonként mindenki a saját korosztályának megfelelő szinten kíváncsi a lehetőségekre.

Mi is érdekli az SNI tanulókat? Amit meg lehet fogni, illatát érzeni, szépségét látni. Kollégáim ezen tanulóinkat cukrászüzembe, pékségbe vitték, ahol sós sütit és tortát süthettek, de voltak szállodában és asztalosműhelyben is.

…és az alsósok? Ki ne akart volna tűzoltó lenni? Vagy…

Az iskola udvarában az érkező tűzoltó (szülő) és társai valódi tüzet imitáltak, amit a  gyerekek olthattak el. A valódi „mini” víz-fal is nagy sikert aratott! A legkisebbek a piacra sétáltak, voltak, akik a MOL életébe pillanthattak be, vagy csokigyárban tettek látogatást.

Felső tagozatosainkhoz olyan szülőket, partnereket hívtunk, akiknek több szakmájuk is van, de azok nagyon eltérőek. Ezzel azt szerettük volna érzékeltetni, hogy felnőtt korban is változhat az érdeklődés, akkor is lehet, sőt kell is – tanulni, akár szakmát is lehet váltani.

Éppen ezért olyan egykori diákjainkat hívtuk meg, akik még egyetemisták, vagy frissen kerültek ki diplomájukkal a „nagybetűs” életbe. Egykori „Aranyos” diákhoz méltóan precízen felkészülve jöttek, meséltek az egyetemekről, munkáról, beszélgettek diákjainkkal, válaszoltak kérdéseikre. Azt gondolom, megfelelő motiváció és példa került jelenlegi gimnazistáink elé. Nekünk pedig – tanároknak, jóleső érzés volt, büszkeség volt látni, hallani komoly egyetemistákká, vagy már dolgozó felnőtté érő egykori diákjainkat. Meglátogatott minket végzett doktor-gyógyszerész, doktorandusz- kertészmérnök, védőnő, óvónő hallgató, gazdaságtant hallgató egyetemista, biológuskutató-, mezőgazdasági mérnök-, nyelvész-, bölcsész-hallgató, akik mind itt nőttek fel az Arany-Iskola fala között. Ez az a ritka helyezt, amikor a pedagógus keze között tartja még a jelenlegi tanítványait, és további munkájához óriási erőt és motivációt kap azoktól, akiket ő formált, alakított. Egy-egy ilyen esemény a pedagógus munkájának eredményét hosszútávon érzékelteti. Ritka alkalom az ilyen, de annál magasztosabb érzés, leírhatatlan büszkeség!

Bízom abban, hogy az Arany János Iskola „apraja-nagyja” talált érdekes, izgalmas, további tanulásra serkentő, motiváló, ismeretet, pályaorientációs napunkon.

Galéria